Sonny fáradtan ült sötét irodájában, gondolataiba merülve. A redőny résein keresztül kezdtek bekúszni a felkelő nap sugarai, egyre több zaj szűrődött be az utcáról. Megdörzsölte fáradt szemeit – már két napja nem aludt - , öntött egy pohár whisky-t és hanyatt dőlt bőrfotelében. Lábait föltette az íróasztalra és az elmúlt két nap eseményeit próbálta átgondolni, onnantól, hogy Lona Martins besétált az irodájába és megbízta, hogy kerítse elő eltűnt unokahúgát.
Lona Martins. Karrierje csúcsán lévő Hollywoodi díva, és éppen az ő irodájában. Igazán szép summát ajánlott a melóért, ami pont jókor jött, hisz valljuk be, az agárverseny nem olcsó szórakozás, pláne, ha az embernek mostanában nincs nyerő szériája.
Megtalálni egy 19 éves lányt Hollywoodban nem éppen egyszerű dolog, de Sonny - mielőtt magánnyomozó lett - 16 évet húzott le a testületnél, olyan istentől elrugaszkodott helyeken, mint a DMS és a FROZEN FILMS, kiterjedt kapcsolatrendszerre téve szert alig hihető, nehezen kezelhető alakokból, akik így vagy úgy a segítségére lehettek.
Hajnali kettőkor találta meg a lányt. Fiatal volt, csinos... és halott. Vérbe fagyva feküdt a külváros egy elhagyatott részén. Mellette egy férfi holtteste, Sonny jól ismerte. Kisstílű zsaroló volt, aki a város ócska lebujaiban szedegette össze információit, de ez még nem ok arra, hogy megöljék. Valaki golyót küldött mindkettejük tarkójába.
Tudta, hogy akkor kellett volna kiszállnia az egész rohadt ügyből, de Lona Martins szemei egészen mást kértek. Sőt, szinte követeltek, ahogy ott állt a halottkém mögött, aki épp a halál beálltának idejét próbálta megállapítani.
Megígérte hát, hogy előkeríti a lány gyilkosát, és ahogy itt ült az irodában, hallgatva az éledező város zajait, valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Ettől a pillanattól kezdve ez már más lesz, mint az eddigi ügyek.
Letette a poharat, felcsatolta 45-ösét, fejébe tolta kalapját és elindult, hogy megtalálja Elisabeth Martins gyilkosát. |
|
|